Most már biztos, hogy nem az éghajlat természetes kilengése, szokványos variálódása az, aminek a 21. században tanúi vagyunk - jelentették ki kutatásaik alapján a Buffalo Egyetem kutatói. Az, amit a jelenlegi klímaváltozással tapasztalunk, példa nélkül áll 200 000 év geológiai korszakainak történetében: a felmelegedésekben, lehűlésekben.

Kanada sarkvidéki területén ugyanis, kivételes szerencsével, egy olyan tavat találtak a kutatók, amely 200 000 év klímaváltozásainak emlékét - egyedülálló módon -, sértetlenül megőrizte üledék-lerakódásaiban. Másutt az eddig talált legrégebbi elemezhető üledékrétegek 'csak' 10 000 évesek voltak.

"A 20. század közepéről származó üledék még nem mutatott különbséget az azt megelőző felmelegedési időszakokhoz viszonyítva" - mondta Jason P. Briner geológus kutató." De a múlt század közepétől a dolgok megváltoztak. És a változás példátlan, nem volt hozzá fogható eddig."
Minthogy kétszáz ezer évre visszamenőleg információt tudnak nyerni a fosszíliák - rovarok és algák maradványainak - elemzéséből, a lehető leghelytállóbb következtetéseket vonhatják le arról, hogyan befolyásolták a felmelegedési időszakok a tó ökológiai rendszerét - 200 000 éven át.
"Vannak a tónak olyan üledékrétegei, amelyek azt mutatják, hogy ugyanolyan meleg volt az éghajlat akkor, mint ma. De az természetes okok miatt következett be: olyan jólismert okok miatt, mint a Föld Nap körüli pályájának alakulása. Jelenleg az egész ökoszisztéma változóban van, és az az ökoszisztéma, amit mi az utóbbi néhány évtizedben látunk, különbözik attól, amit az elmúlt felmelegedések bármelyike mutatott."
Briner egyik kutatótársa, Yarrow Axford a Colorado Egyetemről, hozzáfűzte: "A 20. századi az egyetlen olyan periódus az elmúlt 200 000 év alatt, amelyben a vízi ökoszisztéma felmelegedést tükröz, annak ellenére, hogy más, természetes hatás: a Föld tengelyének dőlésszögében végbemenő lassú változás az éghajlat hűlését kellene, hogy előidézze."