A bolygó átlaghőmérséklete 6 Celsius fokkal is emelkedhet, hacsak nem teszünk sürgősen lépéseket a széndioxid-kibocsátás csökkentésére, mert az emisszió 29 %-kal nőtt 2000-től 2008-ig.
A 'növekmény' teljes egészében a fejlődő országokból származik, azzal a megjegyzéssel, hogy egynegyedéből a fejlett ipari országok számára gyártottak termékeket.
Az egyik vezető tudós, Corinne Le Quere professzor szavai szerint:
"A jelenlegi trendek ismeretében, és tekintve az időt, ami az energiaellátás infrastruktúrájának lecseréléséhez kell, úgy vélem, hogy a decemberi koppenhágai konferencia az utolsó esélyünk, hogy képesek legyünk stabilizálni a széndioxidot - simán, szervezett módon"
"Ha a megállapodás túl gyenge vagy nem tartják tiszteletben a megállapodást, többé nincs két vagy két és fél vagy háromfokos felmelegedés, csak öt vagy hat. Most ezen az úton haladunk."
A Globális Carbon Project, amelynek tudósai ezeket a megállapításokat tették, a Föld vezető tudósainak szervezete. A csoport felhasznál minden egyes rendelkezésre álló adatot - a légköri megfigyelésektől az üzleti beszámolókig -, hogy részletes képet alkossanak a széndioxid-kibocsátásról, a széntárolókról és a trendekről.
Le Quere a Kelet-Anglia Egyetem professzora, a Brit Antarktiszi Vizsgálat munkatársa - és vezető szerzője annak a tanulmánynak, amelyet a Nature Geoscience közölt.
Nagyjából 2002-ig a bolygó széndioxid-kibocsátása évente körülbelül 1 %-kal nőtt. Majd nagyobb sebességre kapcsolt: évi 3 % lett a növekedés, ami főként Kína gazdasági termelésének tudható be. 2008-ban a globális gazdaság hanyatlása miatt enyhe csökkenés következett a CO2 kibocsátásban. 2009-re három százalékos csökkenést jósolnak, majd újra növekedést, amint a recesszió véget ér.
A széndioxid légköri koncentrációja a gazdasági válság idején is növekszik - csak lassabb ütemben.
A Global Carbon Project műhely tagjai úgy vélik, a szén-elnyelők - az óceánok és a növények - valószínűleg máris kisebb arányban nyelik el a fosszilis üzemanyagokból származó széndioxidot, mint ötven évvel ezelőtt. Bár - jegyzik meg a tudósok - a szénelnyelők viselkedését illetően ma is nagyfokú a bizonytalanság.
Az ipari emisszió növekett, miközben a földhasználat változásából származó kibocsátás állandó maradt. Az erdőirtásból származó globális kibocsátás aránya csökkent: míg az 1990-es években 20 %-os volt, ma 12 % körül van.
A Global Carbon Project következtetése szerint a világ a 'magas emisszió pályán' van, amihez magas hőmérséklet-növekedés tartozik. A tudósok egyik leg figyelemre méltóbb megállapítása az volt, hogy a termék megtermelésével járó széndioxid-kibocsátás nem ott jelentkezik, ahol a terméket valójában elfogyasztják: a fejlődő országok a termékekben exportálják a gazdag országokba a széndioxid kibocsátásuk jelentős részét.
Az Egyesült Királyság határain belül, például, az emisszió csökkent 5 %-kal 1992-től 2004-ig. A külföldről jövő termékek és szolgáltatások fogyasztásából adódó széndioxid-kibocsátás viszont 12 %-kal nőtt az említett időszakban.
"A fejlett világ exportálja az emisszióját a fejlődő világba" - mondja az ausztrál tudós, John Finnegan. "Bizonyos értelemben, a fejlett világé a fejlődők emissziójának nagy része."
Az elemzés azt mutatja, hogy a világ étvágya növekszik: 2000-ben minden egyes ember a fogyasztásával (javakkal, szolgáltatásokkal) 1,1 tonna széndioxid termelését idézte elő, ma:1,3 tonnáét. A Global Carbon Project számításai szerint ahhoz, hogy a felmelegedés 2 Celsius foknál ne legyen nagyobb, az egy főre jutó széndioxid-emissziót 0,3 tonnára kellene csökkenteni 2050-re.